„…s most a kopasz, kopár falak a füstös, csonka torony s belpusztasága éreztetik velünk s az általmenőkkel az iszonyú tűzvészt, a végromlást.”
Fájdalmas, szomorú, örök
e m l é k
[…]
Méltóságos és főtisztelendő Püspök Úr, legkegyesebb Uram s Atyám!
Leveretve s borzadva fiúi legmélyebb alázattal, szívem legnagyobb keserűségében keserves könnyhullatások között jelentem Méltóságodnak azon kimagyarázhatatlan csapást s elviselhetetlen kárvallást; mely akkor, amidőn egész családommal fiam menyegzőjén Porosztón voltam, engemet s gebei jó lelkű híveimet borzasztó tűzvész által szeptember hó 7–9én ért. Ugyanis szeptember 7én déli szomszédom háza gonosz lelkűek gyújtása által de. 7–8 óra közt gyulladt fel s égett le. Azután azon nap 10–11 óra közt de. több, számos híveim szoros felügyelete s felvigyázása mellett is parokiális istállóm gyúlt meg, s ebből parokiális házam, énekész háza s más két szomszéd házai minden épületekkel együtt hamuvá lettek. Másnap, vagyis szeptember 8án szalmában lévő asztaggabonám du. 1 óra tájban, estefele pedig az iskolaház felső részen belül gyulladt ki, azonban mind a két tüzet a népnek sikerült eloltani. De fájdalom, hallatlan gonoszság!!!, mely szeptember 9én de. 10–11 órakor érte tetőpontját; amidőn a templomunk, melyet a kőkerítésen körül ültetett sűrű, magas akácfák veszik körül; belül a templompadon, napkeleti végén gyúlt ki; s a szép, csinos század szelleméhez [—] bádogtornyú templomunk, belékes szerkezetével, dorogi templom ikonosztázionalakjára 1812. évben állított remek, szép művészetű ikonosztázzal s oltárral együtt borzasztó tűzvész martaléka lett; s most a kopasz, kopár falak a füstös, csonka torony s belpusztasága éreztetik velünk s az általmenőkkel az iszonyú tűzvészt, a végromlást. – Nemes lélek, melyet keserves könnyhullatásokra kénytetve[?] e borzasztó látvány ne fakasztana. A templom szentélye boltozatra, a többi részei, ti. a templom hajója csak stukatorral volt építve, ’s ez egészen leszakadt; de a szentély boltozatja s a templomfalak belső színe az orkántűz dacára is minden repedés ’s megfüstölődés nélkül épen s tisztán maradt meg; A két kisebb harangot sikerült a népnek a toronyból lelökni s megvédni, de a’ nagy, 5 mázsás harangunk leesett, meghasadozott, s használhatlanná lett. Ez iszonyú romra, e végínségre szept. 9. éjjelen értem haza – le nem írhatom azon fájdalmat, azon szívrepesztő keserűséget, mely egész valómat elárasztotta, testem idegeit megmeresztette; midőn e szörnyű csapást kellett látnom; s innet keletkezett egészségem gyengülését szeptember 11. és 12én a községben ismét kiütött tüzek még jobban neveltek, s ez az oka, hogy e szörnyű csapást Méltóságodnak csak most jelenthetem s jelentem.
Méltóságos Püspök Úr! Mi a templom tornyát 1858ban bádogoztattuk be; a templom hajóját 1859ben festve zsindelyeztettük be, s ezen nagy munka temérdek költségünkbe került; s ámbár buzgó híveim sok áldozattal is járultak e munkálatok bevégzéséhez; mégis erre megkívántató szükséges minden költségeket másképpen is kevés földbirtokkal bíró jólelkű híveim teljesíteni képesek nem voltak; de keresztényi buzgóságtól lángolva, jó reménységben kölcsönpénzt vettek fel; s úgy végeztették be a templom körüli munkálatokat; ’s ezen kölcsön felvett 400 f[orint]tal [—] még most is adósok azon sz[ent] hiedelemben lévén, hogy azt a folyó és jövő évben minden megterheltetésök és megszorításuk nélkül letisztázandják s lefizetendik. De óh, fájdalom! Azon csanálosi két buzgó hitelezőink sem várhatnak tovább bennünket, mert Csanálos községe nagyobb része még július havában tűzvész által utolsó karóig leégvén, hitelezőink is emésztő tűz martalékjai lettek. Miért is ezen legutolsóbb ínségünkben; midőn mindenünk, templomunk, parokiális minden épületeink elhamvadtak s romba dűltek, a tőlük kölcsön felvett pénzt is ínséges és szorult állapotjukban visszafizetni kényteleníttetünk.
Méltóságos Püspök Úr! E szörnyű csapás, e borzasztó kárvallás oly nagy, oly terhes s gyenge vállainknak elviselhetetlen: hogy abból a vagyontalan és igen szegény 34, az is igen csekély, részletekre osztott gazdából álló, kevés földbirtokkal bíró népem magára hagyatva soha, de soha kiemelkedni romba dűlt templomát, elpusztult parokiális épületjeit felépíttetni képes nem leend, és szegény híveimnek minden jó szándéka, példás szorgalma s nagy buzgósága mellett is kétségbe esve el kell csenyevészniök; ha vallásos alapítványok jótékonysága hitsorosai buzgósága, keresztény, nemes, emberbarát könyörületessége nem segít ínséges állapotukon.
Azért is, amidőn e borzasztó pusztulásunkat Méltóságodnak fiúi legmélyebb alázattal, keserves könnyhullatások közt felterjeszteném; minthogy e szörnyű csapást ’s ínséget szenvedő híveim is Méltóságod atyai bölcs gondviselésében helyezik gyámolításukat, kegyes atyai szeretetében keresik ínséges állapotukbani segedelmezésöket; én is egyszersmind fiúi legnagyobb bizodalommal atyai sz[entelő] jobbját csókolva kérem Méltóságodat ezen ínségünkben szegény híveimet atyai kegyeletével gyámolítani, a leégett templomunk felépítésére a vallásalapítványból nagyméltóságú M[agyar] K[irályi] Helytartótanácsnál számunkra segedelmet eszközleni, megyei szegény templomok alapítványából atyai szeretetével kegyelmesen nékiek segedelmet nyújtani méltóztassék, hogy legalább a templomot minél hamarabb befedhessük, s a falakat zordon őszi s téli eső viszontagságitól megóvhassuk, magunknak pedig Istenünk imádására helyt készíthessünk.
Mely fiúi legmélyebb tisztelettel benyújtott, legalázatosabb, kesergő szívből fakadt kérésemet ismételve, Méltóságodnak sz[entelő] jobbját csókolva; magamat s híveimet szeretetteljes atyai kegyelmébe ajánlva legnagyobb tisztelettel vagyok Gebén szeptember hó 16án 1861. Méltóságodnak legengedelmesebb fia, Lengyel Tódor gebei lelkész.
[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II – 26 – c. II. 283–286. oldal]