Hajdúdorog egyházmegyei körlevelek
VIII. szám. 1950. év
2784/1950. sz.
Egyházmegyei papnevelő intézet megnyitása
Nagyon tisztelendő Oltártestvérek!
Kedves Híveim!
Boldog örömmel közlöm mindnyájatokkal, hogy szeptember végén Nyíregyházán püspöki széklakomban Isten segítségével megnyitjuk az egyházmegyei papnevelő intézetet és hittudományi főiskolát.
Régi óhaj válik valóra ezzel. Az Úr szolgálatára kiválasztott papnövendékeink neveltetése eddig is a legnagyobb gonddal történt. Jónevű intézetekben szívták magukba a szent tudományokat és a jámborság szellemét, s azokból az intézetekből az Úr eme szőlőskertjének, egyházmegyénknek buzgó munkásai s ősi szertartásunknak hűséges papjai kerültek ki. Bizonyos fokig azonban nélkülözte egyházmegyénk azt a jótékony hatást, melyet az egyes egyházmegyékre saját szemináriumaik, mint gyertyatartókra helyezett gyertyák sugározni szoktak.
Épen ezért most, amikor az egyházmegyei központban szerény keretek között – az I. és II. évfolyammal – megnyitjuk saját szemináriumunkat, alázattal imádkozom az Úrhoz, s ehhez kérem a ti buzgó imáitokat is: intézetünk megnyitása valóban legyen fáklyagyújtás egyházmegyénk számára. Legyen ez a papnevelő intézet magyar földön a görög szertartásnak tűzhelye. És legyen kohó, mely még bensőségesebben egybeolvasztja a püspök atyának s papjainak, kispapjainak és híveinek lelkét a hitben, szeretetben és egyházhűségben. Dáviddal, ki a jeruzsálemi templom építését előkészítette, mondhatom: „A munka nagy, mert nem embernek, hanem Istennek készíttetik lakóhely” (1Krón 29,1).
Őhozzá esedezzünk hát, testvérek, Salamonnal: „Istenem, legyenek nyitva szemeid e házra éjjel-nappal, e házra, melyről mondottad: ott lesz az én nevem” (1Kir 8,29). Imádkozzatok velem együtt, hogy a kis mustármag földünkben meggyökerezzék, fává fejlődjék, és meghozza áldásának gyümölcseit, amikor Jézus Szentséges Szívének szándéka szerinti, népünket ismerő és érte dolgozó papokat nevel a magyar görögkatolikus népnek.
Tekintsétek hát, kedves híveim, mindnyájan magatokénak papnevelő intézetünket már most, annak megalapításánál is. Nehéz időben, egészen saját anyagi erőnkre hagyatva, a kezdet sok-sok nehézsége súlyosodik vállunkra. Atyai szeretettel kérlek benneteket: buzgó imáitokon kívül áldozatkész segítségtekkel is tegyétek lehetővé alapvető fontosságú intézményünk elindulását és fenntartását. Ennek módjára nézve lelkipásztoraitok fognak adni útbaigazítást.
Biztosak lehettek, amíg szemináriumunk fenn fog állni, nem szűnik meg a mindennapi könyörgés „ezen szent hajléknak boldog és örök emlékű alapítóiért és jótevőiért”.
Főpásztori áldásomat adom mindnyájatokra, s vagyok
Nyíregyházán, 1950. szeptember hó 15-én
Krisztusban szíves atyátok:
MIKLÓS
püspök
[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára 1–1–b. 11. téka; 2784:1950]
