Homokviharban sodródik ez a nép […] de 250 esztendő óta van, ami átsugározza éjszakáit, és éltető meleget ad napjainak. Hogy még vagyunk, hogy a hitünk rendületlen, mindenekelőtt patrónánknak köszönhetjük, aki könnyeivel beleégette e népbe az élő katolikus hitet. Háromszor sírt 250 esztendő óta a Boldogságos Szűzanya érettünk, de sírt ez a nép is. A könnyező Mária-képpel a püspöki címeremben könnyező nép püspöke lettem. És ha ez a nép szegény is anyagiakban, de gazdag lett lélekben hűséges hite és elviselt szenvedései által. Megemlékezünk ez ünnepen arról is, hogy háromszáz esztendővel ezelőtt egyesültek őseink a katolikus egyházzal, és azóta égi Anyánk keze vezetett bennünket. Akiket a Szentséges Atya rám, a püspökre bízott, megőriztem őket hűségükben. Otthon érezzük magunkat, mert a római pápa gyermekei vagyunk, és ahol Péter tartja a kormányrudat, ott van Krisztus. Tolmácsolom a negyedmilliónyi görögkatolikusság hűségét Krisztus Urunkhoz és egyházához. Ezer esztendeje osztja a magyar görögkatolikusság a magyar kálvária szenvedéseit is. Elsősorban minket sodort a tatár, a török, amikor másokat jóformán csak megérintett a népek viharzása. Ezer év edzettségével állunk itt kegytemplomunk körül, hogy meghallgassuk Magyarország hercegprímásának bátorító szavait.

[Forrás: Máriapócsi Naptár a magyar görögkatolikus hívők részére az 1947. évre, 19. évf., 37–39. o.]