Jelen cikkel emlékezünk Boldog Gojdics Péter Pálra, aki 1922-ben lépett be a Nagy Szent Bazil Rendbe
Eperjes új főpásztora
Még október hóban megírták a lapok, hogy az Apostoli Szentszék Nyárády Dénes kőrös egyházmegyei apostoli adminisztrátort – ki Novák István dr. püspöknek a csehek által történt eltávolítása óta az eperjesi görög szert[artású] kat[olikus] egyházmegyének is apostoli adminisztrátora volt – fölváltani készül, s egyelőre apostoli adminisztrátori minőségben Gojdics Péter Pál Szent Bazil-rendi szerzetes atyát állítja az eperjesi egyházmegye élére. A Szent Bazil-rendet nagy kitüntetés érte ezzel, de föl sem említettük, nehogy dicsekedni látszunk. Jóleső örömmel kell azonban megállapítanunk, hogy az Apostoli Szentszék elhatározása más körökben is osztatlan örömet keltett. Erről tanúskodik az Egyházi Lapok októberi száma, erről különösen amerikai hittestvéreink hitbuzgalmi folyóirata, az: Egyetértés.
Gojdics Péter Pál 1888. július 17-én a Sáros megyei Pillérpeklénben született. Atyja, Gojdics István görögkatolikus lelkész gondos nevelésben részesítette. Középiskoláit az eperjesi kir[ályi] kat[olikus] főgimnáziumban, teológiai tanulmányait részint az eperjesi püspöki szemináriumban, részint a budapesti Pázmány-egyetemen végezte. Pappá 1911. augusztus 18-án szentelte Vályi János dr. eperjesi püspök.
Papi működését édesatyja mellett mint cigelkai káplán kezdte. Novák István dr. csakhamar az egyházmegye központjába vitte be a nagy tehetségű, jámbor, mély tudományos képzettségű fiatal papot, s előbb a papgyermekek tápintézetének prefektusává és polgári iskolai hitoktatóvá, később egyházmegyei levéltárossá nevezte ki. Már eperjesi hitoktató korában buzgó terjesztője a gyakori szentáldozásnak és Jézus Szent Szíve tiszteletének. Gyakran és örömmel kereste fel a kórházban fekvő betegeket, s szerető türelemmel fogadta a gyóntatószékben a gyónókat. Minden igyekezete abban merült ki, hogy valódi, „Krisztus szíve szerint való” pap lehessen.
1919-ben már irodaigazgatói minőségben szolgálja az egyházmegyét. Mikor azonban 1920-ban Novák püspök Eperjesre való visszatérése lehetetlenné vált, Gojdics sem érezte magát jól az egyházmegye központjában, s lépéseket tett, hogy régi vágyához képest szerzetessé lehessen. 1922-ben, mikor a magyarországi Szent Bazil-rend a reformot elfogadta, ő is belépett a szerzetes újoncok sorába, és a munkács-csernek-hegyi zárdába ment. 1924-ben már mint egyszerű fogadalmas szerzetes az ungvári Szent Bazil-rendi fiúinternátus élére került mint tanulmányfelügyelő. Közben serényen küzd a Felvidéken egyre jobban harapódzó hitszakadással, a cseh kormány rejtett támogatásával terjeszkedő skizmával, missziót misszió után tart, és a skizmatikusok külsőségeivel, tartalmatlan ceremóniázásaival Jézus Szent Szívének és az Oltáriszentségnek tiszteletét állítja szembe. Missziós működésének eredményeként a hitszakadás a rutén Felvidéken csaknem teljesen megszűnik.
Áldásos működésének csonka Magyarországon is teret talál, s a monostor meghívására 1925-ben ő vezeti Máriapócson az első papi lelkigyakorlatokat. Ezzel elért sikereit legjobban jellemzi az, hogy a lelkigyakorlatokon részt vett latin szertartású papok valóságos elragadtatással vitték szét hírét, s azóta is a levelek özönével árasztották el a testvérszertartás papjai a pócsi zárdát, érdeklődve aziránt: vajon P. Gojdics nem jön-e ismét lelkigyakorlatokat tartani.
Az Apostoli Szentszék elhatározása az ungvári internátus tanulmányi felügyelői állásában szinte meglepetésszerűen érte. Valósággal könnyezve vette tudomásul Őszentsége intézkedését, s csupán az engedelmesség erénye kényszerítette, hogy e terhes méltóságot vissza ne utasítsa. Egyébként jellemzésére hadd álljon itt az amerikai Egyetértés cikke, mely egyúttal megmutatja, mennyire elfogulatlanul ítéljük meg Gojdics Pétert, midőn őt magas méltóságban a Szent Bazil-rend büszkeségének valljuk.
Az érdekes cikk a következőképpen szól:
[…] Mely bölcsességre vall tehát az Apostoli Szentszéknek az a legmagasabb elhatározása, amely Nyárády Dénes zágrábi püspököt az eperjesi egyházmegye amúgy is terhes adminisztrátori teendői alól most fölmentette, s dr. Novák István örökébe az ő volt kiváló püspöki titkárát és irodaigazgatóját, Gojdics Péter Pál jelenleg ungvári Szent Bazil-rendi szerzetest nevezte ki.
E sorok írásakor a kinevezési okirat ugyan még nem érkezett le Rómából, de a pápai nuncius már értesítette az új főpásztort arról, hogy a kinevezéséről szóló okmány alá van írva, s azt a Vatikán a legközelebb kikézbesíti.
Gojdics Péter Pál egyelőre nem kimondottan püspök, hanem csak apostoli adminisztrátor lesz. Ennek oka a Csehszlovák Köztársaság és a Vatikán mai feszült viszonyában keresendő. A kimondottan püspöki kinevezéshez ugyanis az állami-szuverenitás hozzájárulása is szükséges volna. Miután pedig az egyház és a köztársaság közt jelenleg nincsen konkordátum – Róma csak apostoli adminisztrátort nevezhetett ki Eperjesre.
Gojdics Péter Pál harmincnyolc éves ember. Jólelkű, istenfélő, nagy tudású és szorgalmas pap, teológiai tanulmányait Eperjesen és Budapesten végezte – a legkiválóbb eredménnyel. Innen Eperjesre került püspöki titkárnak, majd irodaigazgatónak dr. Novák István mellé.
Mikor a szerencsétlenre fordult politikai helyzet püspökét megfosztotta a tróntól, ő sem óhajtott tovább a helyén maradni, bár kecsegtető ajánlatokkal marasztalták. Teljesen visszavonult: belépett a nagy Szent Bazil-rendbe. Érzékeny, becsületes, magyarszerető lelke nem bírta el ugyanis az új idők megváltozott atmoszféráját.
A dolgok azonban sokat fordultak azóta. Beigazolódott, hogy Pál atya (így hívták őt a rendben!) sokkal többet használhat híveinek, és inkább teljesítheti a lelke mélyén mindig hívó nagy kötelességet, ha kilép a porondra. Nem ellenezte tehát, hogy az eperjesi egyházmegye püspöki székének időközben égető módon szükségessé vált betöltése újra pozícióba helyezze őt – éspedig a minden papok számára legdíszesebb és legmagasabb polcra: püspöki székbe ültesse.
Pál atya fölemeltetése a Nagy Szent Bazil-rendnek is megérdemelt kitüntetése. Ez a rend volt ugyanis az, amely hosszú időn át szinte megszakítás nélkül adta az akkoriban az eperjesi egyházmegyét is magában foglaló munkácsi egyházmegye számára püspököket. És most, a rendnek a közelmúltban keresztülvitt reformja után, mintegy a legilletékesebb hely (a Pápai Szék!) kifejezett elismerésének látszik az, hogy egy minden szempontból fontos és nehéz főpásztori feladat az értékeiben és súlyában újraéledt és megizmosodott Bazil-rend derék fiára bízatott.
Eddig a cikk. Amihez mi csak annyit fűzünk, hogy árassza el Isten bőséges kegyelme, hogy minden egyes intézkedése egyházmegyéje üdvére váljék.
K. J.
[Forrás: Máriapócsi Virágoskert 2. évf. 12. szám, 222–224. oldal]