Nyíregyháza, 1964. márc[ius] 29.
A feltámadt Krisztus szolgái vagyunk.
Cél: A húsvét legyen lelkiismeretünk megújulása.
Bev[ezetés]: Mi újat ad nekünk a mai nap?
1: Megújul a hitünk: Erős Isten szolgái vagyunk.
2: Megújul a reményünk: Istenünk az örök élet Ura.
3: Megújul a szeretetünk: Az emberszerető szolgái vagyunk.
Bef[ejezés]: Bennünk is feltámad Krisztus.
Kedves Testvéreim!
Mind, akik meg vagyunk keresztelve Krisztusban, az ő halálában kereszteltettünk meg. Az a vízzel való leöntés, ami a régi egyházban a víz alá való lemerítés formájában történt, azt fejezi ki, hogy eltemettek bennünket, mint azokat, akik meghaltak, mint ahogy nagypénteken eltemették Krisztust.
Amint viszont Krisztus feltámadt az Atya dicsősége által, úgy mi is új életet éljünk, amint a régi Szentírás-fordítás kifejezi: az élet újságában járjunk. Ez az új élet, ez a kegyelmi élet kereszténységünk lényege. Ez a meghalás a bűnnek és feltámadás az Istennek a húsvét nagy misztériuma, ami[n]t az egyetemes zsinat liturgikus szabályzata is az egész liturgia.
Kedves Testvéreim!
Engedjétek meg, hogy húsvét estéjén megkérdezzelek titeket: mi újat adott nektek a mai nap?
Annyit hallunk, annyit beszélünk, annyit éneklünk húsvétkor a megújulásról, hogy okvetlenül el kell gondolkoznunk pár percig: újult meg mibennünk ma valami? Részesüljünk a szőlőtőke új termésében.
Jertek, igyunk új italt… hív ma ősi zsolozsmánk.
Krisztus új birodalmat teremtett nekünk,
új életre ébresztett bennünket,
ő a mi új pászkánk.
Szent Pál beszél az új emberről, aki folytonosan megújul. Int minket a nagyszombati apostolban, hogy haljunk meg a bűnnek és éljünk Istennek, Krisztus hasonlatossága szerint, s járjunk mi is az élet újdonságában.
1. Ezt énekeljük, ezt olvassuk, s a valóságban pedig beszüremlett a mi lelkünkbe is a rágalom: hogy a mi életünk, a mi vallásunk, a mi Krisztusunk ósdi, maradi, idejét múlta már. Mi a hagyományokat őrizzük csak, a megújulás azoké, akik Krisztus nélkül húsvétolnak, s feltámadás helyett tavaszt, kiscsirkét, nyuszikát, hímes tojást ünnepelnek csupán.
Nos hát, ez a mai nap, kedves testvéreim, kisepri belőlünk ezt a vallási csekélyértékűség-tudatot, kiirtja belőlünk a Krisztus által annyiszor korholt kishitűséget.
Ma megújul a hitünk: a feltámadt Krisztus üres sírjánál állva látjuk, hogy milyen erős, hatalmas Isten szolgái vagyunk. Mi a feltámadt Krisztus szolgái vagyunk! A gyermek Jézus felnőtt, a szenvedő Jézus meghalt, a mi Jézusunk, aki most is fent van a mennyországban, és aki itt is jelen van az Oltáriszentségben, a feltámadt Krisztus. Diadalmas hadvezérünk és Urunk ő nekünk, mert a halál önkéntes vállalása által legyőzte a halált, vagyis megszüntette az örök halálnak, a kárhozatnak elkerülhetetlen voltát, és még az előtte meghaltaknak, a sírban levőknek is, az előtte meghaltaknak is megadta a lehetőséget, hogy amennyiben életük folyamán méltónak bizonyultak rá, bejuthassanak az örök életre.
Ma megújul a hitünk: nem csak azért, mert ma látjuk, hogy milyen sokan vagyunk még Krisztus hívei, hanem mert megbizonyosodunk róla, hogy ez az Üdvözítő módszere: látszólag hagyja magát legyőzetni, elbukik, elrejtőzik, de csak azért, hogy annál teljesebb legyen diadala, mikor feltámad, mikor megjelenik.
Testvérem, legfeljebb hatvan-nyolcvan húsvétot ünnepelhetsz tudatosan életedben. Annak mindnek építeni kell valamit a lelkeden, annak mindnek van egy üzenete a te számodra is: meghallottad-e? Hány van még neked hátra? Öregbedik-e veled együtt a hited is? Ha nem voltál itt nagycsütörtökön, mikor ezren álltuk körül az oltárt és ünnepeltük a hit egyik legmélyebb titkát: az Oltáriszentséget; ha nem voltál itt nagypénteken, mikor püspök atyánk arra intett minket, hogy megváltásunkat áldozatainkkal és imádságos életünkkel tegyük hatékonnyá a magunk számára, akkor legalább most, húsvétkor írj valamit a szívedbe, egy gondolatot, ami vallásosságodat előbbre viszi, ami lelki életedet megújítja.
Ha a hited csak fásult szembehelyezkedés a világgal, kiábrándultság, dacos elkeseredés, mint a Tamás apostol hite, aki amikor látta, hogy Jézus Jeruzsálembe a biztos halálba indul, így szól tanítványtársaihoz: menjünk mi is, haljunk meg ővele!… akkor alakítsa át a te hitedet is a feltámadt Krisztus örvendező hitté, mint a Tamásét, mint a Sz[ent] Pálét, aki azt írja, hogyha a keresztség által meghalunk a bűnnek, akkor együtt Krisztussal élni is fogunk Istennek.
A lelkigyakorlat, sok szertartáson való részvétel, szentbeszédhallgatás, Szentírás-hallgatás, mind-mind arra való e szent napokban, hogy hitedet megújítsa.
2. És ezen kívül mi újat ad még neked a húsvét? Felkavarja a lelkedet sorsodat illetően. Halál, örök élet: ha belépsz a templomba most el nem kerülheted e szavakat, e gondolatokat. A szentsír, a sírlepel ezt sugározza, az énekek ezt zúgják feléd. Ha komolyan részt veszel egy szertartáson, és nem csak jelen vagy, hanem figyeled, keresed értelmét, énekeled, végzed azt, fel kell, hogy lobbanjon benned egy gyöngébb vagy erősebb vágyakozás az örök élet után.
A húsvét a hitetleneknek is az életöröm ünnepe: a szórakozás locsolódás, a tavaszi szimbólumok alkalmazása mind erről beszélnek. De mennyivel túlmutat ezeken a mi húsvéti életörömszimbólumunk, a pászkáskosár!
A kosár vagy szatyor, vagy tál kifejezi, hogy úton vagyunk, maga a földi életünk is pászka, átmenet. Isten eme átmenet idején is megpakolja kosarunkat földi javaival, de e földnek minden öröme csak előíze annak az örök boldogságnak, amivel az Isten ajándékoz meg minket az örök boldogságban. Egy fiatal asszonyka mondotta egyszer boldog házasságkötése után papjának: én nem is gondoltam, hogy ilyen nagy boldogság is van a földön, hát még, ami a mennyországban vár ránk, az milyen lehet.
Ez az örök boldogság utáni vágyakozás a remény, ezt is megújítja bennünk a húsvét. Ez kifinomult, természetfeletti ízlés, mely nem éri be akármilyen félmegoldással, pótörömmel, kábítószerrel, ital, paráznaság mámorával, egy cigaretta vagy egy szelet csoki vigasztalásával, hanem az örök, tiszta, nemes örömökre pályázik, s a nyolc boldogság kútjaiból azok előízét élvezi.
Ez az az öreg ember, aki úgy gondolja: fáradt, öreg, törődött vagyok, de a halálban mégsem a megsemmisülést áhítom, hanem kedvem van rá még, hogy téged, Jézusom, az örökkévalóságon át dicsérjelek.
Ez az a fiatalember, aki nem éri be a húsvéti likőrrel, vendégeskedéssel, szórakozással, hanem minden napján az ünnepnek eljön a szentmisére, és elmondja: várom a jövendő örök életet.
3. Végül, ami a legfontosabb, megújítja bennünk a húsvét a szeretetet. Péter szerette Jézust húsvét előtt is, nagycsütörtökön mégis megtagadta. S húsvét után mit kérdezett meg tőle Jézus háromszor is: Péter szeretsz-e engem. És Jézus rábízta anyaegyházát, mert bízott benne, hogy Péter szeretete megújult. A Jézus iránti szeretetünket a húsvéti gyónásunkban újítottuk meg. Sokaknak kihűlt szeretete Isten iránt. Családját, foglalkozását a legtöbb ember szereti. Ereje szerint teljesíti kötelességeit velük szemben, mert hiszen az igaz szeretet szolgálat. Csak éppen Istennel szemben feledkezik meg a legtöbb ember kötelességéről, arról, hogy nevének tiszteletet adjon, napját megszentelje, s imádja őt minden este lefektében. Pedig ez a legfőbb parancs, ezért vagyunk a világon, hogy Istent szeressük, s Jézus e szent napokban ezt mutatta meg nekünk leginkább: mennyire kell szeressük az Istent, s az Istenért az embereket is. Mert nemcsak az Isten iránt, de hitvesünk, gyermekeink, szüleink, testvéreink, barátaink, munkatársaink, embertársaink iránt is meg kell újulnia szeretetünknek, hogy a feltámadás által gyűlölőinknek is bocsássunk meg, és egymást mint testvérek öleljük.
K. T.! A beszéd elején azt kérdeztem tőletek: mi újat adott nektek a mai nap. Ha hívő magatartásodat, reménykedésedet és szeretetedet megújította, akkor jól húsvétoltál. Akkor, ha most a beszéd végén megkérdezlek, hogy a Krisztus, akiben megkereszteltettél, benned is feltámadt-e, akkor azt felelheted: valóban feltámadt!
Amen.
[Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára II–30–a.]