A kegytemplom falán a többek közt látható egy pár fekete színű bambuszmankó. Ez Károlyi Ferenc gróf[1] egykori mankója.
A pócsi Szűz Mária második csodálatos könnyezése után, már nem lévén elegendő az eredeti fatemplomocska a tömegesen járó zarándokok befogadására, Bizánczy György Gennadius[2] püspök 1731. évben nagyszabású templomépítésbe fogott. Közbejött halála miatt az építkezést nem fejezhette be, hanem utódai, Olsavszky Simon István,[3] Blazsovszky Gábor[4] és Olsavszky Manuel[5] püspökök az építést tovább folytatták. Az építkezés azonban igen lassan haladt, mert az építőanyagot a messze Tokajból vasút hiányában szekereken kellett ideszállítani. És ki tudná megmondani, meddig tartott volna, ha a Gondviselés keze az építkezés menetét meg nem sietteti? Károlyi Ferenc gróf súlyos beteg volt a lábára, mankón kellett járnia. Görögkatolikus vallású vejétől hallotta a pócsi kegyhely hírét, s ő is a pócsi könnyező Szűz Máriához folyamodott gyógyulásért. Meg is gyógyult, mankói feleslegessé váltak.
Ekkor a gróf, hallva a templomépítés nehézségeit, a további építést magára vállalta, sőt zárdát is építtetett a templomhoz kapcsoltan, s a zárda fenntartására környékbeli birtokaiból 1.000 holdat adományozott. A főoltár alsó része egy darab márványtömbből van faragva, amely Forgách Pál gróf ajándéka 1750-ből.[6] A családjában történt gyógyulást ezzel akarta Szűz Máriának meghálálni. Ennek a gyógyulásnak emlékét őrzik azok az ezüstöntvények[7] is, amelyek a templom falán függnek.
[Forrás: Máriapócs: A kegyhely történetének rövid ismertetése. Máriapócs: Nagy Szent Bazil Rend, 1928. 12–13. oldal]
[1] Károlyi Ferenc gróf (1705–1758)
[2] Bizánczy György Gennadius (munkácsi püspök: 1717–1733)
[3] Olsavszky Simon István (1733–1737)
[4] Blazsovszky Gábor (1738–1742)
[5] Olsavszky Manuel (1743–1767)
[6] Az oltárt Forgách Pál, nagyváradi római katolikus püspök (1748–1757) ajándékozta a kegytemplomnak 1750-ben.
[7] Ld.: Nagy Szent Bazil Rend Gyűjteményének katalógusa; 2018.1.1–192. VII. tárlórészlet