Jegyzőkönyv, mely a Munkács egyházmegyei ft. Kormánynak 1905. évi 8256. sz[ámú] intézkedése folytán fölvétetett a B[oldogságos] Szűz Mária máriapócsi kegyképének bejelentett, 1905. évi dec[ember] havában történt könnyezésének megvizsgálása alkalmából.
Gavris Kelemen, 35 éves, Sz[ent] Bazil-r[endi] áldozár, ecclesiarcha s a kegykép őre, a feltett kérdésekre a következőket vallja:
A könnyezés kezdetét december 3-án délutáni fél 4 órakor vettem észre olyképp, hogy amint kinyitottam a kegyképet, a Szűzanya arcát átváltozva feketének, jobb szeme fehérségét pedig pirosra átváltozva láttam.
Ugyanakkor a jobb szemből a könnyezés csatornáját is láttam nedvesen, amely villogó s lencse alakú könnycseppben végződött. Hogy a könnycseppek legördültek volna a Szűzanya arcán, azt nem figyeltem meg, mert igen megijedtem. Ezután lementem a kegyképtől, s oda visszatérve egy rózsaszínű selyemkendőt tettem a Szűzanya álla alá. A könnyezés csatornáján a nedvesség és a könnycsepp hol nagyobbodott, hol kisebbedett december 19-ig; e napon megszűnt, azután december 30- és 31-én újból volt szemmel látható, de már kisebb mennyiségben, és a könnycsepp az arcon föllebb volt, de ott is nagyon csillogott. Ezen körülményt természetfölötti csodának tartom, Isten mindenhatóságának tulajdonítom, végül megjegyzem, hogy a Szűzanya arca a változás állapotában szomorú volt. Erre esküt is teszek.
Felolvastatott, aláírta, és az esküt letette. Gavris Kelemen s. k., a kegykép őre.
[Forrás: Adatok a Boldogságos Szűz Anya mária-pócsi kegyképének 1905. évi deczember havában történt könyezéséről. Nyomatott az „Unio Könyvnyomda Részvény-Társaság” Könyvnyomdájában Ungvárott, 1906, 13–14. oldal]
