VII.–1939.
3647-1939. szám
A főpásztor karácsonyi üdvözlete
A Hajdúdorogi Egyházmegye nagyon tisztelendő Papságának
A világtörténelem egyik legnehezebb korszakát éljük. Nemzet nemzet ellen támad, egyik napról a másikra országhatárok változnak meg, napról napra új gondolatok, új eszmék kerülnek felszínre, melyek hangosan követelnek új állami és társadalmi berendezkedést. Ilyen nehéz viszonyok között jutottunk az 1939. év végéhez, annak legutolsó, de jelentőségében egyik legnagyobb ünnepéhez, melyen „az Ige testté lőn és miköztünk lakozék” (Ján 1,14). A megpróbáltatások e napjaiban kétszeresen megnyugtató érzés Szent Pál apostol szavaira gondolnunk, hogy nekünk van egy szilárd alapunk, amelyre bízvást építhetünk, Jézus Krisztus, akit a szeretet hozott le az égből, s akiben aggódó és nyugtalan szívünk békéjét megtaláljuk. Leborulva mondjunk hálát a Mindenhatónak, hogy egyházmegyénket és hazánkat a borzalmas háborúk közepette is megóvta minden bajtól és veszedelemtől, s kérjük Őt, hogy a szeretet e nagy ünnepén a szeretet állandó kötelékével fűzze össze egyházmegyénk híveit és egész nemzetünket. Úgy érzem, hogy nekem külön hálával kell gondolnom nagyon tisztelendő Testvéreim ama önfeláldozó buzgóságára, mellyel híveink lelki üdvét munkálni s engem nehéz és felelősségteljes hivatásomban megértő szeretettel támogatni igyekeztek. Főpásztori szeretetem egész melegével köszöntöm mindnyájokat a karácsony szent ünnepén s az új esztendő küszöbén. Vezéreljen minket a betlehemi csillag fénye s az élő hit világossága az isteni Kisdedhez, és a reánk következő új esztendő hozzon közelebb ismét mindnyájunkat örök üdvösségünkhöz: Jézus Krisztushoz.
Nyíregyháza, 1939. december 24.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye Levéltára [NYÉL] II–23–a.