Művelődéstörténeti adalékok a protokollumok vezetéséről
Protokollum: püspöki körlevelek gyűjteménye.
Olsavszky Manuel püspök rendelkezett arról, hogy a cirkulárékat (’körleveleket’) az úgynevezett protokollumba kell bemásolni, hogy a tartalma feledésbe ne merüljön. [1]
A körlevelek a püspöki kancellárián készültek, és leírták annyi példányban, ahány esperesi kerületet érintett, és továbbították az esperesek címére. Az esperesek elolvasták, bemásolták egy könyvbe, és a hívek felé kihirdették a rájuk vonatkozó részt. (1751-es adatok szerint Olsavszky püspökségének idejében 675 parókia volt az összeírt 10 vármegyében.)
A püspöki körlevelek a formájukat tekintve a középkori okleveles gyakorlatnak megfelelően készültek. Három részre tagolódtak: bevezető; világosan elkülönített tényként kezelt tárgy; és a befejezés, mely az intézkedés megszegéséért járó büntetést is meghatározta, és főpásztori áldás.
A levéltár állományában lévő protokollumok arról tanúskodnak, hogy ezek a kötetetek gyakran – a püspöki rendelkezéseken kívül – egyéb művelődéstörténeti vagy helytörténeti szempontból érdekes információt is tartalmaznak egy-egy görögkatolikus templommal vagy egyházközséggel kapcsolatban. Az alábbiakban a Boteh Bt. papír-, könyvrestaurátor műhely (2500 Esztergom, Lőrinc u. 17.) által restaurált nyírpilisi protokollumot mutatjuk be eredeti állapotában, ill. az állagmegóvást követően.
[1] […] a körlevelek tartalma az egyszeri elolvasás után feledésbe ne merüljön […] In: Udvari István / Ruszin (Kárpátukrán) hivatalos írásbeliség a XVIII. századi Magyaroroszágon. – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1995. 13. oldal